Az identitások két alapkategóriába sorolhatók. Az egyik kategória: a szerepidentitásoké, melyeket tudatosan teremtünk és addig maradnak fenn, ameddig tovább teremtjük őket. A másik: a visszatérő identitásoké, melyek folyamatosan léteznek, pontosan abban a formában, ahogyan tudattalanul elmentettünk belőlük egy „kópiát” valamikor a múltban.
Mégis, mit képzelsz, ki vagy?
Vélhetőleg a beszélő azt akarja ezzel mondani a másiknak, hogy az kicsit összezavarodott és voltaképpen nem az, amit gondol magáról. „Mégis mit képzelsz, ki vagy?” Nem is annyira kérdés ez, sokkal inkább kijelentés. Gyakran követi olyan barátságtalan értékelés, mint, például: „Majd én megmondom neked, ki vagy…”
Ha félretesszük egy pillanatra a sértő szándékot, el kell ismernünk, hogy a beszélő, ha homályosan is, de felfogta, hogy az identitások gondolatokkal, hitrendszerekkel jobban kapcsolatban állnak, mint a fizikai megjelenéssel. Ebből a szempontból fontos igazságot mondott ki tehát.
Na jó, kimondom. Itt az ideje, hogy mindenki megtudja, amit eddig magamban tartogattam. Az igazság pedig nem más: az Avatar tanfolyam tönkrezúzta az életemet. Olvasd csak, így van. Nem ezt szokták mondani. Az Avatar mindent tönkretett.
Ott álltam, harminckilenc évesen, egy egész sor olyan hitrendszerrel, mely úgy satuba fogott, hogy még csak nem is láttam őket – s ott volt a hosszú, drámai történetem arról, hogyan nem működik az életem, egyszerűen imádtam előadni boldog-boldogtalannak.
